Az utolsó 100 méteren vörös szőnyegen magyar zászló alatt befutni a célba - Masterssport

MASTERSSPORT

35 SPORTÁG EGYHELYEN
MASTERSSPORT
wake up joney
33 SPORTÁG EGYHELYEN
masterssport.hu
MASTERSSPORT
35 SPORTÁG EGYHELYEN
Tartalomhoz ugrás
egyeni_sportok > egyeni_ironman
Az utolsó 100 méteren vörös szőnyegen magyar zászló alatt befutni a célba - na ez az érzés minden várakozást felül múlt.

Október 24-én szerdán délután indult a repülőgép Budapestről. Az útra a feleségem kísért el. A biciklit egy hatalmas kerékpárszállító bőröndbe tettük, amit a Debrecen-Budapest vonatra nem is akartak felengedni, mondván nem egy klasszikus méretű személyi poggyász. Későn érkeztünk a Center Beach Resort hotelbe, mely a verseny helyszínétől 65 km-re volt.

Csütörtökön későn ébredtünk és igyekeztünk felderíteni mindent. A kaja szuper volt, lehetett enni, inni szinte egész nap. Megnéztük a tengert, ahol 1,5-2 méteres hullámok voltak, ami nem tűnt ideálisnak. A kerékpár összeszerelésre került, ismerkedtünk a klímával.

Péntekre kipihentük az utazás fáradalmait, és végre ragyogó napsütés, kék ég, kék tenger, de viszonylag erős szél fogadott minket, ami már azért mérsékeltebb volt, mint előző nap. Kicsit úsztam, feleségem napozott, ebéd után pedig kis átmozgató edzés következett: bicikli, futás, majd pihenés.

Szombat reggel 7-kor igyekeztünk megreggelizni, majd busszal elindultunk a versenyközpont felé, de ahogy kiértünk a főútra, rögtön megállt a busz. A bicajt ekkor már csak textil zsákban szállítottuk, így nem volt probléma. Bár angolul kevésbé beszélnek a törökök, de mutattuk, hova akarunk menni. Manavgate városba elvitt a busz, és ott aki leszállt velünk férfi, átkísért a buszmegállóba. Itt szólt a busz vezetőjének, várjanak meg minket. Itt is mondtuk, hova akarunk menni, de ez már a verseny helyszíne volt és tudták. Így utólag hamar és könnyen odaértünk, de a verseny eligazítást sajnos már így is lekéstük. Már itthonról foglaltunk szállást a versenyhelyszín közelébe, mert azt tudtuk, hogy vasárnap reggel nem fogunk oda érni a rajtra a 65 km-re lévő szállodánkból. Gyönyörű helyre kerültünk, hatalmas, új, impozáns kastély jellegű építmények, szökőkutak, üzletek (nem bazár) stb. Számomra mindig meglepő, ha külföldön tiszta, szép, kényelmes toalett található és nem fizetős. Minden rendben volt, mindent megtaláltunk: regisztráltunk, felvettük rajtcsomagot, bedepóztuk a bicajt, a futócuccot. Miután meggyőződtünk arról, hogy - talán - mindent tudunk, elindultunk az új szállodánk felé.

Vasárnap reggel 5.50-kor ébresztő, reggeli, majd taxival mentünk a rajthelyre (ami 5 km-re volt). Bicikli ellenőrzés, és felkészülés úszáshoz, besorolás az időzóna alapján. 8-kor volt a pontos rajt, én kb. 8:14-kor léptem át a rajtvonalat. 2 kör úszás volt a 22 fokos vízben, a többségünk neoprén ruhát viselt, én is. Majdnem a tervezett időn belül sikerült a táv. Depózás után következett a kerékpározás, amely kiváló minőségű úton történt, a tervezettől jobb idővel, 30 km/óra feletti átlaggal. Ismét gyors depó, majd következett a 21 km futás. A futás előtt 8 perc előnyöm volt ugyebár (bár ezt én akkor nem tudtam), így minden szupernek tűnt. Sajnos, már 500 méter után éreztem, hogy a derekammal gond van. Több, mint 10 km fájdalmas futás után múlt el a derékfájás. Hideg vizes masszírozást alkalmaztam többször. Ezt követően már normálisan tudtam futni, de a biciklin visszaszerzett első hely már elúszott. (Erre írta a fiam, hogy valami miatt meglepően gyenge lett a futás eredményem, hát így jöttek ki a több mint 7 perces kilométerek.) Ennek ellenére nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a csodálatos versenyen, mert sok, kellemes élményben részesültem, új tapasztalatokat szereztem. Az utolsó 100 méteren vörös szőnyegen, óriási közönség előtt, magyar zászló alatt befutni a célba - na ez az érzés minden várakozást felül múlt. Éppen ezért, ide vissza szeretnék jönni jövőre, kijavítani ezt a pici futás csorbát.

A verseny helyszíne: „The Land of Legends” azaz „A legendák földje”. Ez egy hatalmas, gyönyörű komplexum: szórakoztató-, bevásárló negyed, gyönyörű épületekkel, vidámparkkal, szökőkutakkal, Velencére emlékeztető gondolákkal. A céllal szemben van a legszebb épület, a 14 toronnyal rendelkező, amiről láthattok fotót is. Este 7-kor volt az ünnepélyes eredményhirdetés, ahol mi, a két veterán utoljára kaptuk meg a díjat, melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott.
Miután megismerkedtünk a Bahrein-i sporttársammal és feleségével, gratuláltunk nekik. Sikerült szuperül elbeszélgetnünk angolul, feleségem mondta a feleségének: „Az én férjem jó volt, de a te férjed ma jobb volt.” Amire az volt a válasz: „Ebben a korban már nincsen jók és rosszak, csak Győztesek!” A verseny után maradtunk még a versenyhelyszín közeli szálláshelyen mivel már későre járt.
Hétfőn, reggeli után visszautaztunk az előző hotelbe autóbusszal. Számunkra szokatlan módon kávéval, teával kínálták az utasokat. A hétfő, kedd és szerda már csak a pihenéssel, a tengerparti nyaralással telt. Kék ég, kék tenger, ragyogó napsütés, 28 fok meleg.
Szerdán délután indulunk haza - október 31-én - mely a 48. házassági évfordulónk napja, így ezt ezúttal rendhagyó módon az Antalya-Budapest járaton, a repülőn ünnepeltük. Szerdán késő este érkeztük haza, és ma már józsai otthonunkban írom e sorokat.
Köszönöm a szurkolást, a biztatást, a kommenteket, és támogatóm a NAGÉV Csoport bizalmát.

Beszámolóm, naplószerűen: Molnár Sándor












MASTERSSPORT.HU
wake up jonny
chiefs
Vissza a tartalomhoz