Régi idők nagy bajnokai - Masterssport

MASTERSSPORT

35 SPORTÁG EGYHELYEN
MASTERSSPORT
wake up joney
33 SPORTÁG EGYHELYEN
masterssport.hu
MASTERSSPORT
35 SPORTÁG EGYHELYEN
Tartalomhoz ugrás
egyeni_sportok > egyeni_sulyemeles
Régi idők nagy bajnokai
Harminc Masters Magyar Bajnokság.  

Pár képet tettem fel az írásom mellé. Az egyik 1988-ban a másik 2019-ben készült. Mind a kettő a   Veterán, illetve Masters Magyar Bajnokságon készült, csak eltelt közötte  ” harminckét év ”. Inkább úgy fogalmazok, hogy harminc Magyar Bajnokág. Két év 94, 95  hiányzik, mert a külföldi munkám miatt nem tudtam haza jönni a versenyre. Tehát ez ünnepélyes – harmincadik – Masters Magyar Bajnokságom volt.           
Ezek alatt huszonkilenc első és egy második hely jutott számomra. Büszke vagyok, hogy aki legyőzött Szepessy László barátom akivel későbbi években együtt utazva vigéckedtünk számos világversenyen.     Röviden az ifjú korról. Engem is a 1962. hazai súlyemelő világbajnokság fertőzött meg. Baráti társasággal  néztük meg a versenyeket és barátságból szerelem lett. Ezt követően kezdtem a foci helyett súlyemelő edzésekre járni, ami nem kis dolog volt.  Az okokról tudnék mesélni!!! Eleinte párhuzamosan  csináltam, majd maradt az emelés. Már 1963-ban  indultam versenyen. Jó hangulatú és komoly terhelésű edzésekkel, valamint sikeres versenyekkel telt el három év a katonaságomig, ami két évig tartott. Annyit profitáltam belőle, hogy még edzőtáborba is készülhettem a Szabadszálláson megtartott hadosztály  bajnokságra. Hatvan kilóban második hely. Két hét tábor, két hét jutalom szabadság.  Aki katona volt az tudja,  ez egy eldorádó volt, kellett ennél több egy katonának?

Leszerelésem után mint súlyemelő, újból kezdőnek számítottam. Mivel egyedül éltem a fő szempont eddig is és ez után is az élet megalapozása volt számomra az első. Tanulás, munka és ha volt rá idő akkor az edzések. Rendszerint volt. Az edzősködésem ideje alatt is karban tartottam a fizikumomat. Később komoly változást hozott  az, hogy anyagilag is megengedhettem magamnak az edzéseket, a masters bajnokságokra való felkészülést, amiben feleségem is támogatott, mint „menedzser.” Hosszú évekig nem kellett gondolkozni a családnak hová megyünk nyaralni. Mindig mentünk masters világ versenyekre, barátokkal, csoportokkal, kirándulással összekapcsolva. Nagyon sok szép élménybe volt részünk.  Ez tartott 1990-2014-ig. Mindenféle világversenyről vannak dobogós érmek és első helyek. Egyedül a Világjátékok lóg ki a sorból, ott csak egy bronz érmem van.  
        Mit hozott ez az ötvenhat év, egyáltalán mit hozott nekem a súlyemelés? Személyesen, főleg edzőmön keresztül ismerhettem meg azokat akik a súlyemelésünket fényesre csiszolták. Ismerhettem sok-sok remek emelőt, edzőt, igazi erős embert, mert akkor az emelés az erőről szólt. (Ma néha úgy érzem mintha pontozásos lenne a sportágunk.) Teljesség igénye nélkül: A  földimet, Huszka Misi barátomat, Tóth Gézát, aki a TF-en tanította nekem a súlyemelést. Nemessányi Árpit, Mészáros Csabát a MAFC-nál töltött évekből. Szepessy Lacit, Fekete Józsit, Kasza Gyurit a nagy kirándulásokkal egybekapcsolt versenyekről. Az új egyesületünk Kecskemét, önzetlen edzőjét Bálint Csabát. Hozta a remek hangulatú versenyeket a Műegyetemről, aminek hangulatát sikerült átmenteni a BKV Előre termébe is. Itt jár részemről köszönet Mészáros Csabának, Nagy Dettinek és mindazoknak akik ilyen hosszú időn keresztül lehetőséget biztosítottak arra, hogy a múlt se menjen feledésbe.                                                                                                                                                                                                                             Továbbá hozott sok-sok súlyemelő barátot akiket a súlyemelésen keresztül ismerhettem meg. Mivel az ötvenhat év  nagyon sok idő, bizony sokan vannak akik már gravitáció nélküli égi pályán emelnek. Azoknak méltó tiszteletem, hogy ismerhettem Őket. Azoknak meg akik a dobogón viaskodnak kívánom, hogy legyen erejük egészségük minél tovább csinálni ezt a szép, az emberi erőt kifejező sportágunkat. Mit hozott még? Azt, hogy az egészségemet 1963 óta -Csak pár év edzés kihagyásával- segített megőrizni. Pedig én a mindig keményen edzettem, a munkába hittem-hiszek. Meg hozta azt a megnyugvást, hogy ha odalépek a súlyzóhoz, tudom mire számíthatok.  Az életben, ez merőben másként van!!!           
Mivel magam is gyarló vagyok, elmondom, hogy hozott még egy örömöt. Ez pedig az, hogy Péter fiam   is folytatja az emelést. Sajnos későn 35 éves korában kezdte, ez be is határolja a fejlődését, de az Ő akaraterejét kívánom a mai fiatal emelőknek. Szép eredményeik lennének. Mert ezt a sportágat kemény munka nélkül nem érdemes csinálni. Mivel az Ő családja is jár a versenyekre így a legnagyobb drukkerem, a Fanni unokám szeretetét kapom meg a versenyeken. És ennél nagyobb örömöm nincs.         Kedves súlyemelő barátok, úgy szoktunk a versenyek végén elköszönni egymástól hogy,    

                                                          „ JÖVŐRE VELETEK UGYAN ITT.”

Úgy legyen.                                                                                
Üdvözlettel: Török János














Vissza a tartalomhoz